|
1. vezetékes telefonon működő
Kb. 20 évvel ezelőtt megjelentek azok a riaszstóberendezések, amelyekre már lehetett telefonvonalat kötni, volt bennük un. kommunikátor, és egy vevőközpontra tudtak jelzéseket küldeni. A vevőnek volt egy kétsoros kijelzője, ahol megjelent két szám és egy szöveg, amikor elolvasta a kezelőszemélyzet, egy gomb megnyomásával nyugtázni kellett, sőt párhuzamosan ki is nyomtatta az eseményt a berendezés. Ha ez betörés volt, már lehetett is küldeni az őrt! Ezek a berendezések mai napig működnek, habár a vevő oldalon már sokat fejlődött a technika. Vízuális és akusztikus visszajelzés figyelmeztet az eseményre, listákat készíthetünk a beérkezett jelzésekről. De az alapfelállás, a telefonvonal ott van, azon jönnek a jelzések. Tehát aki cca. tizen éve szereltette be a rendszerét, még most is felügyelhető. Viszont a régi berendezések kommunkációs formátuma és sebessége lassú, elavult, de még működik... (előző oldal) |
2. rádiófrekvencián működő
A következő formáció a rádiós berendezés volt. Most is használják, a megfelelő korszerűsítések (ha volt olyan) mellett. Kezdetben igen csekély információ tartalommal bírtak a jelzések. Betörés-nyitás-zárás. Manapság képesek zónánként jelezni, szervízjelzést átvinni, tehát ezzel nincs már gond. Viszont nem elfelejtendő tény, hogy Magyarországon a frekvencia használatnak szabályai vannak. Engedély és díjfizetési kötelezettség terhetli őket, azaz azon berendezést, amely a kommunikációt végzi, nem lehet eladni, hiszen annak a tulajdonába kell legyen, aki a frekvenciaengedéllyel rendelkezik. Ha egy távfelügyelet kiépíti a megfelelő rendszerét, számolható költségekkel, viszonylag biztonságosan küldheti információit a végpontból (riasztóberendezés) a célállomásra (távfelügyelet). A felhasználót sem teszi padlóra egy rosszul beállított vagy sok jelzést feleslegesen küldő riasztó által produkált irreális telefonszámla költsége... |