| A
berendezés kapcsolása nem egy nagy
ördöngősség. Helyben mondjuk
távkapcsolóval oldható meg, egy csippanás
be, kettő ki. Klasszikus. Távolról is megtehetjük,
ha felhívjuk a riasztót, s utasítjuk: "kapcsolj
be" vagy "kapcsolj ki", de le is kérdezhetjük, be vagy ki
van kapcsolva. A legegyszerűbb, ha beírjuk a
telefonszámokat (max. 4) amiről kapcsolgatni szeretnénk,
mert akkor nem kell kódot beütni, azonosítja a
hívószámot, s engedi, hogy utasítgassuk.
Persze a cimbora telefonját is használhatjuk, de ekkor az
utasítás előtt be kell ütni a kódunkat,
melyet programozáskor állítottunk be. Ha a
szemfüles betörő próbálná
hatástalanítani az érzékelőnket, az
külön jelzésként ugyan úgy eljut
hozzánk, mint a betörésjelzés. Sajnos a kicsi
riasztóközpontok, amiről most is beszélek,
általános szervízhibát képes
küdeni. Pontosan a helyszínen lehet
megállapítani a jelzés okát (elem gyenge az
ézéklőben, lemreült az akku, vagy
szétszedték az érzékelőt), habár
annyi könnyebség van, hogy szétszedés
esetén pontosan háromszor küldi ezt el. (elõzõ lap) |
Természetesen
távfelügyeletre is köthetjük a
berendezésünket, Contact ID formátumban. Lépjünk tovább a kicsi, egyszerű, és olcsóbb riasztóközpontról a nagy tesóra, ami lényegesen több információ szolgáltatására bírható rá. Ennek egyik oka, hogy 12 zónával rendelkezik, zónánként kettő érzékelő kezelésére képes. 12 felhasználó távirányítóját tudja megkülönböztetni, más és más jogosultsággal. Két partíció kezelésére képes, tehát két egymás mellett lévő bolt védelmére alkalmas oly módon, hogy mindenki kapcsolgatja a saját rendszerét, mégsem két külön központon és költségen működik a rendszer. Itt pontosan meg tudjuk határozni, mely érzékelőbe kell elemet cserélni (kiírja nekünk a nevét), melyiket szedték esetleg szét, sőt még azt is jelzi, ha nincs 230V-os hálózat. Ennél a központnál minden felhasználónak külön kódot adunk meg, arra az esetre, ha telefonról, távolról kapcsolná a berendezést, éppen azért, hogy meg lehessen különböztetni az eseménylista alapján. |