|
Kamerarendszerek
Kezdjük az elején: hogyan kezdődött... fekete-fehér kamerákkal, videomagnókkal, képosztókkal, rengeteg koaxal és éjjeleket igénybe vevő visszanézéssel. Nagy mechanikák forgatták a kamerákat, mindig látszott, merre néznek... egész asztalt betöltő vezérlőpultokkal. Ehhez képest ma színes, éjjel látó kamerák vannak, mobiltelefonon keresztül nézhetjük a képüket, egy laptoppal naptárból választhatóan időrendben az adott pillanat klipje. Beállítható, milyen mértékű tartalom- változás eredményezzen rögzítést, kitakarhatóak a zavaró, állandóan mozgó tárgyak (pl. faág). Merevlemez kapacitás és rögzítési minűség függvényében akár hónapos archív anyagunk is lehet a gépen, melyet bármikor visszanézhetünk. A legrégebbi események kezdi törölni a rendszer, ha fogytán a hely, tehát a legutóbbi események mindig megmaradnak. Partícionált vagy kettő merevlemez alkalmazásával az operációs rendszer hibái nem eredményezik a rögzített anyag elvesztését. (előző oldal) |
Technikai jellemzők
Lejárt a VCR-ek ideje. Átvette a hatalmat a PC. Két megjelenési forma ismeretes, az egyik a Digitális Video Rögzítő, a másik a PC alapú digitalizálás útján normál számítógépen rögzített formátum. Elemezzük ki őket egy kicsit: A DVR egy doboz, elején néhány kezelőgomb, hátulján csatlakozók. Rejt magában egy merev lemezt, és némi elektronikát, mely digitalizálja a képet, mag felírja a HDD-re. Egy monitor csatlakoztatásval láthatjuk a képeket, turkálhatunk a menüben, és a visszanézést is itt oldhatjuk meg. Jobb esetben van rajta egy számítógépes hálózati csatlakozó, ahová az UTP kábelt dugva a PC-s hálózaton keresztül is láthatjuk valahogy, de ez elég speciális dolog, én magam még nem botlottam ilyen működésben lévő ketyerébe. Egyszerű, összedugjuk a csatlakozókat, no meg a 230V is kell. Compack rendszer, nem szeretem! (következő oldal)
|