|
Hogyan indult... Nem olyan régen indult magyarországon az elektronikus vagyonvédelem. Eleinte egyszerû, kulccsal kapcsolható berendezések voltak, melyek szirénát indítottak el. Az érzékelõk nagyok voltak, és csúnyák. A központok diszkrét alkatrészekbõl álltak, nagy dobozban nagy panelek voltak beépítve. Ha egyszer levette az ember a tetejét, nem lehetett úgy visszarakni, hogy az alátétek a helyükön legyenek, és az ujját se csípje oda sehova. Minden esetre mûködtek, valaki bement a védett helyiségbe, vérnyogott a ketyere, oda is figyeltek rá... (elõzõ lap) |
Hová fejlõdött...
A mai rendeszerek jobban hasonlítanak egy számítógéphez, mint egy hagyományos riasztó berendezéshez. Tudnak SMS-t küldeni, telefonon hívják a tulajt, elmondják mi a bánatuk, és természetesen távfelügyeletre kötve akár az interneten képesek beküldeni a jelzéseket. Az érzékelõk kisebbek, megbízhatóbbak, és nem kell hozzájuk vezeték sem. Leáldozóban vannak a " véssük a falat Józsikám" megoldások, nem szükséges elõre beépítenünk a csöveket a falba, vagy utólag kábelcsatornákat vezethetni a függöny mögött. Régen nagy dolog volt a telefonvonal. Ez mára megszûnõben van, legalább is a hagyományos cél szolgálatát tekintve. Az internet persze a dróton jobban jön, de nehéz elképzelni a képet, amikor valaki ül a telefon mellett, és várja, hogy csörögjön. A mobil világ átvette a hatalmat, nem csak a mindennapi használatban, hanem a vagyonvédelem |